A szomorú kezdet

Ez a történet visszanyúl a gyermekkoromra ahol állandóan háttérbe szorítottak mivel volt egy bátyám aki több volt nálam anyukám szerint.Apukámat korán elvesztettem és a mai napig nem dolgoztam fel,de mindig kimegyek hozzá a temetőbe és rendbe teszem a sírját amit senki más nem tesz meg.Gyerekként folyamatos terrorban éltem,mindig kikaptam mindenért és elvertek otthon.Normális kaját nem kaptam mert ami "leesett" a bolt pultjáról az volt a vacsorám.Ha ruha kellett ajándékba kapott bokalengős nadrágba kellett mennem.vagy cipőt aminek villogott a talpa.Tudom hálásnak kellene lennem,de nem megy.Amikor anyukám elutazott a barátjával 2 hétre azt mondta :"ott az ötezres az asztalon"ez már több mint 20 éve történt.

Akkor 15 évesen megismerkedtem egy nálam 10 évvel idősebb emberrel aki a legkedvesebb ember a világon.Udvarolt sokáig nem tudtunk máshogy beszélni csak telefonon.Én a nyolcadik emeleten álltam az ablakban ő meg a telefonfülkében dobálta az aprókat csak,hogy hallja a hangomat.Ő mentett meg valójában:-)

Ott kezdtem kibontakozni valójában.Ő mindenben támogatott,elhalmozott.

Megosztás a facebookon